LONDONI SZELET

Ritkán ütöttem fel itt a receptes gyűjteményemet, mert enyhe dióallergiám van. Lokális, azaz a nyelvem hólyagosodik tőle. Annyira enyhe, hogy nem szokott megállítani, hogy diósat egyek, mivel imádom a diót. Viszont nem is tartottam itthon soha diót, mert az már túl erős kísértés lett volna….
Most viszont van egy gyermekem, aki imádja a diót. Van egy férjem, aki azt hangoztatja mindenhol, hogy nem szereti az édességeket, és ezt el is hittem neki, amíg össze nem költöztünk 😀 Van egy anyósom, aki sok sok diót hoz minden ősszel. És van egy szülinapunk január másodikán.
Mhm. Jó dátum. Mindenkinek a könyökén jön ki a sok süti…az első évben megmaradt a torta nagy része. Tavaly kicsi tortát sütöttem, és nagy gyümölcssalátát dobtam össze mellé, természetesen ez utóbbi fogyott el. Pedig gesztenyetorta volt, ami teljesen felfrissítő íz (itt, Szlovéniában, nem divat a gesztenye). Ezért idén úgy döntöttünk, a szülinapot majd a rákövetkező szombaton tartjuk meg, mert a gyerek mégiscsak érdemel tortát, tehát teljesen nem fújhatjuk le, és január másodikára csak egy sütit dobok össze. Mi legyen…mi legyen….kinyitottam a fagyasztót, és elém tárult a százhatvanezer tonna dió. ÁHÁ! Nnna gyere csak ide, receptbúk!
És így találtam rá a Londoni szeletre. Nyilván azonnal átírtam, sőt, készítés közben is átértékeltem a cukortartalmat, de ezt megírom az adott lépésnél. És akkor most elmondom, hogy ÉN hogy készítettem el ezt a diós álmot, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, akinek nincs problémája a dióval 🙂

img_20180102_1500571750481047.jpg

Hozzávalók és elkészítés.

Alsó réteg: TÉSZTA.
* 4 tojás sárgája (a fehérjét tegyük félre, kell majd!)
* 220 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt (nyilván lehet másfajta is, finomlisztből mehet 250 g)
* 75 g kókuszvirág cukor
* 150 g puha/olvasztott vaj
* 1 kávéskanál reszelt narancshéj
* 1 teáskanál sütőpor
Az egészet összegyúrjuk egy homogén masszává. Kézzel fog jól működni 🙂 Amikor már úgy jól összeáll golyóba, veszünk egy közepes/kisebb tepsit (az enyém 19*32 cm), kivajazzuk, és a tésztát belenyomogatjuk (ez a legjobb szó rá, így senki nem fogja azt várni, hogy gyúrható vagy nyújtható lesz).

Középső réteg: BARACKLEKVÁR.
Lehetőleg ne a zselatinos fajtát használjuk. A házi a legjobb, persze. Én fél üvegnyit öntöttem rá, az nagyjából 150 g. Szépen elkenjük a tészta tetején.

Felső réteg: DIÓS HAB.
* 4 tojás fehérje (amit az előbb félretettünk)
* 100 g porcukor (én végül nem tettem bele mindet)
* 200 g darált dió
* 1 kávéskanál vanília (por) – helyettesíthető vaníliacukorral, vagy kihagyható
* 1 kávéskanál reszelt narancshéj
A tojásfehérjéket habbá verjük (és mixerrel csináltam, nem lett olyan kemény, mint kézi habverővel lett volna, de….come on….:D). Lassanként adagoljuk hozzá a porcukrot. Itt a lassú adagolással kóstolgattam is, és nem használtam fel az előkészített mennyiséget. Javaslom, kóstoljátok és ízlés szerint édesítsétek. A végén hozzákeverjük a diót, a vaníliát és a narancshéjat. A kapott habos masszát a baracklekvár tetején egyengetjük el.

180 fokon, alsó-felső sütéssel 25 percig sütöttem. Írta a recept, hogy kihűlve vágjuk fel, de szerintetek kibírtam? 🙂 Aztán megértettem, miért írja, úgyhogy TÉNYLEG várjátok meg, amíg kihűl, mert akkorra áll jól és finomra össze, és főleg ekkor válik kezelhetővé….

Jó étvágyat hozzá!!!!

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s