Amennyire szeretek sütni-főzni, annyira kimaradt az életemből a mézeskalács. Tavaly készítettem először, de totál katasztrófa lett. Idén más recepttel próbálkoztam, és nem is én lennék, ha első olvasatra, próba nélkül, nem írnám át….
A képen látható valaminek a receptjét írom le nektek, pont úgy, ahogy én csináltam. Máris megjegyzem, hogy a használt porcukor mennyiségét simán lehet csökkenteni, az én ízlésemnek NAGYON édes lett. És azért kicsi az adag, mert nem vagyunk édesszájúak (khm khm), és ez is a nyakunkon fog maradni…..

És bevallom, segítségem is volt. A két kicsi kéz sokmindent kiborított, megkóstolt, összekevert, leejtett….de nagyon élvezte, és, végülis, azt hiszem, a mézeskalács lényege a nevetés és az együtt-elkészítés vígassága, nem is az elfogyasztása 🙂

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

Hozzávalók:

200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
80 g porcukor
1 kiskanál sütőpor
1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
1 tojás
1 púpos evőkanál kakaó
2 evőkanál méz
50 g vaj

Elkészítés:
A gyereket elküldjük kezet mosni. Miközben kimérjük a hozzávalókat, igyekszünk őt úgy belevonni, hogy maradjon is valami a sütibe, főleg a porcukorból és mézből. A száraz hozzávalókat összekeverjük. Hagyjuk, hogy megkóstolja, mert úgysem hiszi el, hogy nem finom. És ízlik neki, a kutyafáját, most aztán ezt is el kell tenni jó magasra…..
A vajat felolvasztjuk, a mézet felmelegítjük és összekeverjük őket. Szólunk a gyereknek, hogy ez forró, ne nyúljon hozzá. Hozzáadjuk a száraz részhez. A gyerek megkérdezi, a tojással mi lesz. Húvazze….csak nem késő tán hozzáadni….reméljük. Hozzáadjuk hát a tojást. Elkezdjük összegyúrni a masszát. Ez nagyon tetszik a kicsinek, ő is akarja gyúrni. Hosszú ujjú felső van rajta, a kezünk már ragacsos, úgyhogy ordibálunk apának, jöjjön, húzza fel a gyerek karján a ruhát…itt megjegyzem: érdemes rövid ujjú pólót adni a gyerekre már az elején.
Addig gyúrjuk, amíg homogén tészta lesz belőle. Elég lágy, elgondolkodunk, vajon miből volt túl sok, de csak tudja a recept….:) sietünk ezzel a fázissal, mert a gyerek teleeszi magát még ebéd előtt nyers tésztával….
A “gyurmát” betesszük a hűtőbe. Én másfél órát hagytam, de szerintem többet kellett volna. Ezután kisebb darabonként gyúrtam 3-4 mm vastagra, mert a kezem alatt túl gyorsan puhult, nehezen tartotta meg a formáját….megengedjük a gyereknek, hogy ő vágja ki a formákat, és oké oké, megkóstolhatja, mert tuti más íze van, mint másfél órával ezelőtt…..

A kivágott formákat sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. 170°C-on sütöttem, 10 percre állítottam be, de még előtte kivettem, olyan 8 perc lehetett. Kipakoljuk az asztalra hűlni, és elmegyünk lefektetni a gyereket, szólunk apának, hogy ne nyúljon hozzá, különben lefűrészeljük az ujjait.

Amikor teljesen kihűlt, vesszük a lusta háziasszony eszközét, a készen vásárolható, színes dekortollat, amiben ehető, de tuti nem egészséges cukormáz van. Kidekoráljuk a mézeskalácsokat, hagyva néhány darabot a gyermekünknek is, hogy amikor felébred, hadd dekoráljon ő is egy kicsit 🙂 A gyártó nem fizet a reklámért, úgyhogy a szerszám nevét levágtam a képről 😉 úgyis mindenki ismeri, na.

Miután a gyerek több színes sz***t tesz a szájába, mint a mézeskalácsra, elvesszük tőle, megengedve, hogy máris megegyen egy egész karácsonyfa alakút.
Hihetetlen, de ez máris puha! Bezzeg a tavaly….még 5 nap után is kőkemény volt.
Hát ennyi 🙂 mindenkinek ízlik, nekem túl édes, de Karácsony van, belefér 🙂 jövőre több méz lesz, nulla cukor!

Jó étvágyat és Boldog Karácsonyt!!!