Levél apának

on

Nélküled nem lennék. Tudom.
Anya fejében sokáig nem voltam benne. A tiedben régóta. Tudom, hogy te ültettél bele a gondolataiba. Azt mondták, én akkor fogantam meg, amikor anya eldöntötte, hogy te leszel az apukám…de én tudom, hogy akkor, amikor TE eldöntötted, hogy anya lesz az anyukám 🙂
Láttalak, amikor világra jöttem. Emlékszem, hogy megsimogattál, és hogy vizesek voltak a szemeid. Mindig anyát kerestem, de éreztem, hogy te is ott vagy. Éreztem anya szívdobogásából.
Néha láttam az arcod. Néha éreztem a kezed. Néha melegedtem az ölelésedben. Tudom, hogy néha te voltál, akinek a mellkasán aludtam bele a hajnali hasfájós sírásba. Nem értettem, utána hova tűntél el olyan sokáig. Haragudtam. Rossz volt, hogy néha ott voltál, szerettél, aztán elmentél. Mindig visszajöttél, de én még akkor nem tudtam, ez milyen sokat jelent. Most is…még csak tanulom.
Emlékszem, mennyire örültél, amikor megtanultam rád nevetni. Amikor megtanultam hozzád gurulni. Milyen boldog voltál, amikor megtanultam hozzád tipegni. Milyen nagy volt izzadt mosolyod, amikor megtanultam labdát rúgni. Amikor megtanultam karúszóval lebegni a vízben. Milyen sok puszit kaptam tőled, amikor büszke voltál rám. Aztán mégis megint elmentél. Újra és újra. És én mindig haragudtam.
Sokszor hetekig nem láttalak….anya mondta, hogy dolgozol, de én ezt még mindig nem értem. Nem értem, hova mész el reggel, nem értem, miért vagy fáradt és éhes, amikor hazajössz, és azt sem értem, időnként miért tűnsz el hetekre úgy, hogy csak képernyőn látlak. Úgy tűnik, szeretsz engem, mégis mindig elhagysz…és ezért én haragszom rád.
És néha rugdoslak. És néha elküldelek. Néha sírok, ha te próbálsz elaltatni anya helyett…és tudom, hogy ez neked fáj, de én még kicsi vagyok. Én ÍGY haragszom….
De időnként eszembe jut, hogy MOST itt vagy….és MOST kell játszanom veled, mert aztán elmész….és MOST kell megöleljelek, MOST kell hozzád bújnom, mert talán pont ma este veszed elő újra a bőröndöt….amibe engem és anyát nem csomagolhatsz bele….és ilyenkor hozzád bújok, és megsúgom, hogy szeretlek.
Lassan megértem majd a felnőtt dolgokat is. Légy türelmes, apa. Kérlek, ne legyél szomorú, ha délután duzzogva köszöntelek, mert haragszom, amiért egész napra elhagytál. Kérlek, ne sírj, ha nem akarok a képernyő-képeddel beszélgetni…mert ilyenkor eszembe jut, hogy nem ITT vagy és haragszom…és inkább játszom. Majd ha hazajössz és megölelsz: nekem az lesz a valóság. Nekem az lesz a fontos.

Most egy kicsit zavaros az élet nekem. Sokmindent kell megtanulnom, és sokminden ebből nem tetszik. Nekem sem könnyű…de tudom, hogy ki vagy. Tudom, hogy nélküled nem lennék. Tudom, hogy anya boldogabb, ha megöleled, ettől én is boldogabb vagyok. És azt te is látod, hogy jobban alszom, amikor te, én és anya együtt vagyunk. Hidd el, apa, tudom, hogy mi összetartozunk.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s