Kevergetem reggel a tejbegrízt a kisfiamnak, aki ott sertepertél körülöttem a konyhában, mint mindig, ki-kinyitva a szekrényeket (gondolom le kell ellenőrizni, minden ugyanúgy van-e, mint 3 perccel azelőtt). Közbe-közbe ránézek….és az egyik ilyen megfordulásnál azt látom, hogy jógás kisgyermek pózban nyalja a padlót….”miajóeget csinálsz, fiacskám??” – felül, rám néz naaaaagy büszke szemekkel, és nyammog….. Kavargatok tovább, de gyanúsan csendben van továbbra is. Megint hátranézek. Megint szabályos hátnyújtó pozícióban nyalja a padlót és fura arcot vág, amikor felnéz. Nna erre már közelebb mentem, megnézni, miacsuda….és akkor látom meg a kinyitott kilós SÓ dobozát a hátánál (FOGALMAM nincs, honnan szerezte meg), a padló a gyerek körül teleszórva sóval, és a kisember hevesen nyalja…..
Nem tudtam, röhögjek vagy szívbajt kapjak, vagy kapjam elő a gépet és filmezni kezdjek….de a röhögés győzött. Gyereket ölbe, Mitzit munkába (robotporszívó), gyereket a kádba, ruhákat le, só úgy perget belőle, mint tengerparton a homok, és közben azon elmélkedtem, vajon ez elmesélve is olyan vicces lesz-e, mint élőben
Kár, hogy jódmentes só volt….